Kritikusok
6 01 2007A minap olvastam itt az egyik blogban egy írást a kritikákról.
Azt gondolom, általában hozzászólást lehet írni. Hozzá az szól, aki átgondolja, úgy véli érti, nincs benne ártó, romboló szándék, ugyanakkor valami pluszt akar mondani (vagy valamit másként). A hozzászóló mindazonáltal nem szakértő, nem értőbb a szerzőnél, nem jobb… néha nem is rosszabb.
Kritikát csak jobb, értőbb lélek írhat. Aki emberségben, szakmában, értésben vagy részletekben magasabb minőségen áll. Érdekes, hogy aki méltó és hivatott kritikát írni, annak nem fontos ennek nyilvánvaló volta: rendszerint szerényen szól, hozzászólásként. Aki élcesen, hivalkodva, kritikaként ír, az rendszerint nem hivatott kritikát írni.
És van egy harmadik kategória. (Én magam már vetettem le weboldalról írásaimat e miatt.) Az ártó célzatú támadás. Nem is akarja sem érteni, sem átgondolni, újat vagy másként mondani pedig végképpen nem. Csak beszólni akar, tiporni, szemetelni. Nem érne szót, ha mindenki számára egyértelmű lenne kiléte… ám vannak felületesebb olvasók: és eme ártó-szemét-furmány a kritika professzori palástját hazudva magáénak ártó odavetésével sokat árthat rombolhat. Lélekben bizonyosan rombol.
Bolyai János írt egykor egy tanulmányt a komplex számokról is. A zsűri kidobta, hogy szemét. Kit dobott ki a zsűri? Önmagát, kérem szépen. Aki az első díjat kapta, az szemét… a mából nézve, János munkája pedig bizony érték. De Katona József is így járt: a Bánk Bán nem lett megemlítve sem… mert nem találta a zsűri méltónak, mércét elérőnek. Jobbulást kíván az utókor ama ítészeknek is.
Kapcsolódó blog-cikk: http://bellamaria.sfblogs.net/2007/01/04/a-kritikarol-szeles-ivben/
“Kritikát csak jobb, értőbb lélek írhat. Aki emberségben, szakmában, értésben vagy részletekben magasabb minőségen áll. Érdekes, hogy aki méltó és hivatott kritikát írni, annak nem fontos ennek nyilvánvaló volta: rendszerint szerényen szól, hozzászólásként. Aki élcesen, hivalkodva, kritikaként ír, az rendszerint nem hivatott kritikát írni.”
nem tudom,találkoztál-e már ezen személy kritikáival:
http://solaria.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=56
DE,szerintem a cikkíró/riporter nem szokott rpg.hu kritikákat olvasni,csak endless.hu
Más.
Várni kell pár napig,míg az sfportal.hu beüzemel simét,s akkor meglát6od,hoyg miből is indult ki ez az egész.
Ott van 1 bejegyzésem a kritikusokról
Vagyis van +1 blogbejegyzés,amit meg a bejegyzésem “ihletet” meg
Ha nem érted még nem baj. nem benned van a hiba.
Üdvözlettel endre,Doroszló!
P.s.:Még hallasz Rólunk …
***
Lehet, hogy elfelejtik mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl W. Buehner
Hoppá.sorry,a fentekért,nem olvastam eble a cikkbe,slátom,hoyg nagyonsoxor meg van említve az rpg.hu …
Egy másik irásodból idézek(ha jól gondolom, hogy ez te vagy) egy gondolatot, ami nagyon tetszett és egyezik az én mondanivalómmal is.
“Gondoljuk meg, eredményes lehet-e egy focista, ha nem él a játékban, de még csak nem is a pályát figyeli, hanem az eredményjelző táblát bámulja?”
azt hiszem, az iróknak is igy kell. Mert az irás, az belülről fakadó szükséglet. Mégha a blogban kezdődik, és ott is ér véget. Nem magamutogatás, nem a “kabátunk” szétnyitása, megmutatva csupasz lelkünket, hanem önmagunk kifejezése, feltárása, ami által olyan dolgok kerülnek belőlünk felszinre, amikről nem is tudtuk, hogy ott vannak, vagy azt hisszük, már rég begyógyult a régi “seb”. (egyébként ezt onnan tudjuk legbiztosabban, ha már irni tudunk róla… akkor már nem fáj̷
És egyébként: Isten hozott köztünk!
Köszönöm szépen!
Az írás, amiből idéztél: http://apeiron.uw.hu/donteseink.html
“Érdekes, hogy aki méltó és hivatott kritikát írni, annak nem fontos ennek nyilvánvaló volta: rendszerint szerényen szól, hozzászólásként. Aki élcesen, hivalkodva, kritikaként ír, az rendszerint nem hivatott kritikát írni.”
Szívemből szóltál. A többiek még talán emlékeznek rá, Endre engem is megihletett egyzser ebben a témában…
Hát igen, nem lehet elégszer elmondani, hogy csak az építő jellegű kritikára szabad odafigyelni. Aki a gonosz, meg ássa el magát.